A támogatásokat egyértelműen kedvezőnek, míg az adókat egyértelműen kedvezőtlennek tekintik az állampolgárok.
A környezetileg hasznos tevékenységek (mint például a megújuló energiák termelése, hulladékhasznosítás) támogatása kifejezetten kívánatosnak tűnik, hiszen ha támogatunk valamit, abból több lesz a gazdaságban, mint volna a támogatás nélkül. Környezetgazdászok azonban gyakorta kimutatják, hogy még a környezetvédelminek látszó támogatások is inkább szolgálják a környezet pusztítását, mint a védelmét, Ezek után nyilvánvaló, hogy a környezetileg káros tevékenységek támogatását még nehezebb megindokolni. Bármennyire is evidensnek tűnik e megállapítás, Magyarországon ez az első ilyen munka, amit az olvasó kézbe vehet. Kiss károly és szerzőtársai úttörő módon és részletekbe menően tárják fel, hogy a leginkább támogatott szektorok egyben a legnagyobb környezetszennyezők is.

A szerzők nagyrészt statisztikai tényekkel dolgoznak, de a dolog természete miatt nem ritka, hogy becslésekre hagyatkoznak. Az externáliák irodalma jól ismeri a becslések megbízhatóságának a problémáját és természetes, hogy a közölt adatokkal kapcsolatban a "hitetlenek" nagyságrendi tévedéseket emlegetnek. A konkrét számokat illetően lehetnek kétségeink, de a tanulmányban részletesen tárgyalt jelenségek léteznek, és fontosságukat még az sem csökkenti, ha nem ezer, hanem "csak" száz milliárd forint a rossz célra fordított közpénz. A tanulmány megszívlelendő tanulságokkal szolgál politikusoknak, gazdasági szakembereknek és minden adófizető állampolgárnak.