Néhány éve jogvédő szervek, környezetvédelmi mozgalmak és politikusok egyaránt szívesen hivatkoznak fontosságuk alátámasztása érdekében arra, hogy a környezet védelme alkotmányos jog és kötelesség. Beruházói elképzelések, jogszabályi és hatósági rendelkezések egyre szélesebb körét tekintik ezen az alapon alkotmányellenesnek. Az alkotmányellenesség megítélése azonban mindig eseti elemzést igényel, illetve feltételezi a környezetvédelmi jog és az alkotmányjog elveinek, intézményeinek ismeretét. Könyvünk segítséget nyújt ehhez: a környezetvédelem alkotmányi értékké válásának európai gyakorlata, a szakirodalom és az alkotmánybírósági határozatok alapján bemutatja, mit is jelent az Alkotmány 18. §-ában biztosított, egészséges környezethez való jog, mi a viszonya más alkotmányi értékekhez, s melyek érvényesülésének korlátjai. Aktuális példákon (mint a Zengő-ügy és az autópálya-törvény) szemlélteti, hogy milyen esetekben lehet és kell a környezethez való jog sérelmét megállapítani és orvosolni. A környezetvédelmi szabályozás fejlődési irányainak tükrében a szerző azt is vizsgálja, hogy az alkotmányi értékrend megfelel-e a kor kihívásainak, s milyen módon tehető arra alkalmasabbá. Értelmezi a környezetvédelem objektív eszközei és az emberi jogok érvényesülésében szerepet játszó eljárások, jogvédelmi garanciák egymás közötti viszonyát. Rávilágít a magyar és a német problémák, illetve megoldások körében tapasztalható szoros párhuzamokra. Új megvilágításba helyezi az Alkotmánybíróság által kidolgozott híres elvet, a visszalépés tilalmát. Választ ad az olyan, gyakran feltett kérdésekre is, hogy legyenek-e, lehetnek-e a természetnek, az élőlényeknek jogaik, vagy hogy milyen kötelezettségek terhelik a ma élő embert és az államokat (önkormányzatokat) a jövő generációkkal szemben, az élet természetes alapjainak megőrzése körében.