Magyarországon eddig három büntető törvénykönyvet alkottak, az utolsót több, mint 30 éve, 1978-ban. Bő évtizeddel a megalkotása és hatályba lépése után bekövetkezett a rendszerváltás. A Btk. megalkotásának időszaka óta és különösen a rendszerváltozást követően a bűnözés arányaiban, szerkezetében, módszereiben, szervezettségében, jelentős változások következtek be. A jog világában pedig kiépült a jogállami garanciák rendszere, megszilárdult a jogbiztonság. Az emberi jogok és a szabadságjogok az elméleti filozófia területéről bevonultak a tételes jogba is.

A Büntetőjog, Általános Rész c. tankönyv ötödik, hatályosított kiadásának szerzői – az előzményének tekinthető, 2000-ben, 2002-ben, 2006-ben és 2009-ben megjelent tankönyvhöz hasonlóan – több célt tűztek maguk elé. Bemutatják az európai jogi gondolkodás és a magyar büntetőjogi tudománytörténeti kapcsolatát, a jogállami büntetőjog kifejlődését és elveit, valamint a büntetőjog alapvető intézményeinek, így a bűncselekmény tanának és a büntetés tanának filozófiáját és dogmatikáját. Mindemellett kitekintést adnak a nemzetközi és az európai, illetőleg a hazai büntetőjog intézményrendszereinek kapcsolatára is.

A könyvben a büntetőjog elméletének bemutatásához szervesen kapcsolódik a hatályos tételes jog anyaga, a joggyakorlat ismertetése, az egyes büntetőjogi intézmények jellemzése és az egyes kriminálpolitikai elképzelések megvalósítására szolgáló büntetőjogi eszközök ábrázolása.

E könyv egyszersmind kíván lenni tankönyv az egyetemi hallgatók és a szakvizsgára készülő, kezdő jogászok számára, továbbá kézikönyv az igazságszolgáltatás különböző területein hivatásszerűen résztvevő jogászok kezében. Bemutatja már a 2009. évi büntetőnovella alapján kialakított joggyakorlatot és feldolgozza az azóta bekövetkezett jelentős jogszabályi változásokat is.

Szerzői valamennyien egyetemi oktatók, akik egyúttal több évtizedes praxissal rendelkeznek a gyakorlati jogalkalmazás területén is.

Kézirat lezárása: 2010. augusztus 10.