Deyhle a controller szolgáltatását a háziorvosi praxishoz hasonlítja. Akár a háziorvos, a controller is köteles rendszeresen látogatni "belső ügyfeleit". A terv/tény összehasonlítások alapján diagnosztizálnia kell a szervezetek teljesítményét. Gondoskodnia kell arról is, hogy intézkedések szülessenek a kedvezőtlen eltérések ellensúlyozására, vagyis arról, hogy a terápia ne maradjon el.
Mi értelme van egy 32 éve írt könyv kiadásának? Hiszen a controlling is azok közé a szakmák közé tartozik, amelyek viharos gyorsasággal fejlődtek az elmúlt években. Az olvasó közönség azt gondolhatná, hogy a könyv mára már elavult gondolatokat ír le. Vagy ha nem is avult el, a 30 éve még innovatívnak számító gondolatok újszerűsége megkopott vagy mindenki számára evidenssé váltak.
Az elmúlt 15 éves oktatási munkánk során ennek éppen az ellenkezőjéről győződtünk meg. Sok vezetővel és controllerrel találkoztunk, akik a "Shareholder Value" koncepcióról vitáztak, anélkül, hogy megértették volna a kettős könyvelés logikáját. Voltak, akik a "Beyond Budgeting" bevezetésén gondolkodtak, anélkül hogy tisztességesen működő tervezési és keretgazdálkodási rendszerük lenne. Sokan a vevőérték-menedzsment módszereit akarják alkalmazni, pedig még a vevőkre, szegmensekre és profitcenterekre felépített tervezési és beszámolórendszerrel nem rendelkeznek. Mások a Balanced Scorecard koncepciójától várják az előrelépést, anélkül, hogy a stratégiai, az üzleti tervezés és programmenedzsment rendszerét működőképessé tették volna. A "Controller praxis" ma ugyanolyan aktuális, mint 30 évvel ezelőtt. A 15. kiadás alig különbözik az elsőtől. A könyv controllerek "kötelező olvasmánya".